Régebben nem szerettem annyira sétizni. Nem szeretem a hideget, fázik tőle a mancsom meg a fülecskéim, ráadásul még büdös is volt kint és hangazavar is. Nem szerettem. De végül is Anyáék nem adták fel és állandóan vittek. Aztán már annyiszor voltunk, hogy már úgy voltam vele, hogy nem tudok mit csinálni, ígyis-úgyis hangos minden. Inkább elkezdtem figyelni, hogy honnan jönnek ezek a buta hangok. És akkor rájöttem ám valamire! A hangos fehér doboz, ami az autó és utazunk vele, az ugyanolyan dolog, mint azok, amikből a hangzavar egy része jön. AnyaGazdi megmutatta, hogy vannak az utak, az utakon mennek az autók. Vannak nagy autók is, állítólag úgy hívják, hogy busz. Megy egy csomó itt előttünk, mindig megállok nézni ahogy mennek, mert nagyon érdekes, hogy ilyen csuda nagyok. Van belőlük zöld is és kék is. Nagyon érdekes! Viszont a többi autó már nem zavar. Mennek és kész. Én is megyek. Nem bántanak. Azt viszont megtanította AnyaGazdi, hogy meg kell állni az út előtt és megnézni, hogy jön-e. Mert ha jön, akkor meg kell várni, hogy elmenjen, mert ő a nagyobb. Ezt én még néha elfelejtem és mennék-haladnék, de AnyaGazdi mindig megállít, hogy bizony megjegyezzem. Néha tudom ám magamtól is, ha nem kalandozik el az agyacskám. Arra is rájöttem, hogy Gazdik nem szeretik, ha felszedek mindent a földről. Nem értem mi ezzel a gond, beszerzek, gyűjtögetek. Más ott hagyta, akkor az enyém lehet. De ők nem engedik és akkor mindig veszekedni kell. Aztán végül kiszedik a számból. Egyszer találtam valami csontot, annak csuda jó illata volt, de AnyaGazdi egy szempillantás alatt kikapta a számból, én meg nem akartam adni neki és bumm megharaptam. Nem akartam őt bántani csak jól elkapni a csontot mielőtt kiszedi a számból, de véletlen az ujját kaptam el. Morcos is volt, de igazán csak akkor lett morcos, amikor kicsit később akart adni valamiért egy jutifalit és észrevette, hogy az egész keze úszik a vérben. Jól meglepődött, mert annyira nem fájt neki ahogy megharaptam, de mégis ennyire vérzett. Akkor bosszús lett és haza kellett menni. Pedig akkor nagyon lett volna még kedvem mászkálni. Na mindegy, igazából arra jöttem rá, hogyha nem gyűjtögetek, akkor nem kell annyit veszekedni, meg akkor nem húzgálnak ide-oda, hanem szabad mennem ahogy kedvem tartja. Bár a buta kék póráz mindig korlátoz, de azt ők irányítják, és van, hogy egészen hagynak bóklászni amerre akarok. Két dolgot szabad gyűjtögetnem. Tobozt és botot. Tök hasonlóak, csak az egyik dundi, a másik hosszúkás. Néha kicsit bolondozunk velük Gazdikkal, de a kedvencem amikor ledarálhatom. AnyaGazdi szerint az a baj, hogy lenyelem a nagy részét és azt nem szereti. Szerinte elég lenne ledarálni és kiköpni. Szerintem ez butaság, ha ledaráltam, akkor le is kell nyelni. Nem jutottunk még egyezségre, így néha szabad, néha nem. AnyaGazdi szerint ez így nem következetes és el kellene dönteni mi legyen. Szerintem meg butáskodik, én nem gondolkozok ezen, hanem darálok. Rájöttem arra is, hogy csuda jó szagokat lehet kint találni. Régen is szaglásztam, csak nem tudom, akkor valahogy nem tudtam rákoncentrálni, mert nem volt jó érzés kint lenni. Most már nagyon tudok szimatolni. AnyaGazdi kinevet, mert a nagy lapufülem olyankor murisan áll. Azt mondja igazi vizsla kutya vagyok. Fekete vizsla kutya. Az állítólag különleges. Mondjuk az biztos, hogy én különleges vagyok, azt én tudom. De nem ismerem én ezeket a fajtákat, nem tudom mit is jelent az, hogy vizsla. Mondjuk már egy kis elképzelésem van és az nem tűnik jónak… Nagyon megijedtem egy óriási vizslakutyától. AnyaGazdi azt mondja én is ilyen óriási leszek, vagy még nagyobb. Félelmetes volt, pedig Gazdi szerint nem akart bántani csak játszizni. Én nem tudom hogyan is kellene ezt. De állítólag majd belejövök.

Mindenki kiviccel engem, hogy zoknievő vagyok. Gonosz dolog tőlük, mert ebben semmi furcsa sem volt. Gazdik dolgoztak, én unatkoztam. Átaludtam a délelőttöt és már kellett volna jönnie haza AnyaGazdinak, de hát felébredtem, olyankor kell valamit csinálni. Aztán ott volt az a buta kosár, ami tele van koszos ruhákkal. Korábban szedtem le róla kis rágicsálható botokat, de azt már nem engedték, úgyhogy inkább nem. Viszont rájöttem, hogy már csudi jól fel tudok rá ágaskodni és arra is rájöttem, hogy le lehet túrni a fedelét! Azta de jó móka volt! Jól meg is volt pakolva, úgyhogy a felső részéből tudtam pakolni. Találtam mindenfélét, vittem is szerte-szét. De azok a zoknik voltak a legérdekesebbek. Először bekaptam egyet, féltem hogy elveszik, ha hazaérnek, úgyhogy gondoltam ha lenyelem, akkor az enyém marad. Aztán találtam még egyet, meg még egyet. Aztán hazaért AnyaGazdi, aki először örült nekem, játsziztunk, megszeretgetett, aztán elkezdett pakolni. Tudtam én, hogy elveszi a szerzeményeim... Aztán egyszer csak megijedt és sírni kezdett, meg nyomkodni a pocim. Meg telefonálgatni és nem foglalkozott velem. Az nem volt jó. Meg sajnáltam is, hogy sír. Aztán azt mondta, hogy gyorsan kell menni, kaptam nyakörvet meg pórázt és mentünk. Totálisan összezavarodtam. Furcsa volt ez az egész, de hát gondoltam jó, menjünk, csak legyen vidámabb a Gazdi, mert az nem jó, ha szomorú. Aztán jött egy feliratos hangos doboz autó egy idegen bácsival és beszálltunk. Elöl ültünk! Még sosem ültünk elöl. Nagyon izgis volt, mozogtam, leskelődtem, mindenhova akartam mászni, de AnyaGazdi csak tartott rendületlenül. Aztán megérkeztünk a doktor nénihez. Az már gyanús volt, nem tetszett. Doktor néni megnyomizott mindenhol, aztán kaptam megint egy szúrós szurit. Jaaaaj és utána nagyon rossz lett. Gazdival kimentünk az utcára. Oda amúgy se akartam volna menni, mert hatalmas szél volt és fáztam. Aztán egyszer csak hányni kellett. Megállás nélkül. Nagyon rossz érzés volt ez nekem. Kijöttek a zoknikák. Trutyisak voltak, de AnyaGazdi felszedte és örült nekik. Nem is gondoltam, hogy örülne trutyis zokninak. Három zokni jött ki, több nem volt, de Anya azt mondta, akkor is kint kell maradni és még fogok hányizni. Tényleg hányiztam. A buta szél már ráfújta az arcomra, fülcimre meg a lábijaimra. AnyaGazdi meg alig tudott megtörölni, mert a nagy ijedtségben nem pakolt törlőkét a táskájába. Aztán végre elmúlott a pocakinger és visszamentünk a meleg rendelőbe. Azt mondták most már minden rendben lesz, mehetünk haza. Megint egy idegen bácsival utaztunk, ő is kedves volt, megsimizte a fejem. Utána pedig olyan éhes voltam, hogy fel tudtam volna falni az egész nagy zacsi tápot is akár. De nem kaptam többet enni, pedig próbáltam nekik mondani, hogy pótolni kéne a zoknik helyét elemózsiával. Gazdik azt mondták, hogy nem szabad többet ilyet csinálnom, mert nagyon megijesztettem őket. Nem igazán értem miért kellett így megijedni, ráadásul még AnyaGazdi kidobta a kukába a trutyis zoknikat, szóval nem kellett nekik, akkor meg miért ijedtek így meg, hogy elvettem? Furcsák ezek a kétlábúak… De aztán ezt a murit is elrontották, mert elrakták az alvós lilaszobába a ruhás kosarat, onnan sem tudok többet gyűjtögetni. Ráadásul mindenkinek elmesélik és mindenki csúfol, hogy zoknievő vagyok.