Csütörtökön munka után autóba ültünk és rettentő izgatottan elkocsikáztunk egy családhoz, ahonnan befogadtuk a kutyust. A család szimpatikus volt, feleltek a kérdéseinkre és meséltek Jupiter szüleiről. Eközben bevezettek minket egy udvarban elkerített részre, ahol a kis kölykök szaladgáltak. Megmutatták melyik lesz a miénk, egyből a kezembe adták, majd ott is maradt míg beszélgettünk velük. Jupiter nyugodt és türelmes volt, majd végig aludta az utat hazáig.

Az ágyikóját, későbbi helyét az előszobában rendeztük be, nagyon helyes kis kuckó lett, de tudtuk, hogy nagyon fog félni, úgyhogy először a nappalival próbáltuk megbarátkoztatni, ahol mi is a legtöbb időnket töltjük. Azt olvastam, hogy jó minden helyiséget megmutatni az új jövevénynek, hogy megismerkedjen mindennel, hogy később ne féljen. Hát konkrétan annyira rettegett szegényke, hogy a nappaliból nem mert kimenni és ott is rémült volt. Nem is erőltettük. Leterítettünk neki kis babapokrócot, tettünk le kis játékot, simiztük, kedveskedtünk vele és reménykedtünk benne, hogy érzi, hogy nincs baj, jó lesz itt. Másnap Viktor még dolgozott, de én otthon voltam vele. Egy-két napig nagy volt a félelem, nehezen mert a nappaliból is kimenni, ráadásul minden létező zajtól iszonyúan megijedt. A WC lehúzástól például dobott egy hátraszaltót és szaladt is vissza az előszobából a nappaliba. Első két nap a földön aludtam vele. Harmadik naptól pedig a kanapén aludtam, majd szépen lassan rászoktattuk arra, hogy az előszobában aludjon és ha felébred, akkor mi a halószobában vagyunk megtalálhatóak. Sokszor fel kellett hozzá kelni, sokszor sírt, megijedt, ha egyedül ébredt. De tulajdonképpen ez csak napok kérdése volt, még mi is csodálkozva fogadtuk ahogy napról napra egyre bátrabban, éltrevalóbban használta a lakás.

Hamar találkozott új emberekkel, meglátogattak minket Viktor szülei és tesója. Ez valószínűleg egy kicsit korai volt, megrettent tőlük, de aludt egy nagyot az ijedésre és utána már nyitottabb volt. Aztán másnap két barátunk is átjött, kicsit akkor is meg volt még szeppenve, de nem feltétlen az emberektől, inkább csak a szitu volt még új. Na meg a Karácsony… Első hetünk fő attrakciója. Fix karácsonyi programunk van minden évben, ez most sem volt másként, végig jártuk a családot. Kicsit aggódtunk hogyan fogja bírni ezt a nagy mászkálást, mikor otthon is éppen csak elkezdett feloldódni, de olyan jól viselkedett, olyan jól bírta, hogy minden elképzelésünket felülmúlta.

Volt azért még egy-két félelmünk, például a kaja kérdés. Kár volt, mert az első pillanattól kezdve úgy ette a tápot, mintha az lenne a kedvenc elemózsiája. A vízzel akadtak inkább gondok… Első két nap alig ivott, tökre aggódtunk, úgyhogy inkább vízbe áztatott tápit kapott, mert úgy legalább fogyasztott folyadékot. Aztán jött egy ötletem, hogy vacak a pécsi víz, én sem vagyok hajlandó csapvizet inni, akkor talán neki sem tetszik. Vettünk mentes ásványvizet, ivott belőle gond nélkül. A másik kérdés ugye a pisi-kaki. Mivel egy darab oltása nem volt még, ezért le nem vihettük. Persze mondták páran, hogy csak egy gyors pisire rakjuk le, nem lesz semmi baja. Ebben én nem hiszek, egész Kertváros egy kutyafuttató… Vettünk hát kutyapelust. Azelőtt én ilyet nem láttam, de roppant hasznos találmány. Le kell csak rakni a földre, beszívja a pisit (már ha jó fajtát vesz az ember), szagot is fogja, meg értelemszerűen, ha rámegy a kaka, akkor csak össze kell fogni és kidobni. Majdnem az elejétől kezdve ügyesen rá végezte a dolgát Jupiter.

Első hetünk során mentünk állatorvoshoz is. Viktor sajna dolgozott, úgyhogy egy barátunkat kértük meg, hogy elvigyen minket. Volt időpontunk, időben érkeztünk, nem akartam sok várakozással stresszelni. Jól tettem, mert egy idős hölgy már ott volt a szobacirkálójával a váróban, aki elkezdett minket ugatni, Jupiter pedig totálisan bepánikolt. Persze a hölgyet ez nem zavarta, kérésre sem hívta vissza kicsit a kutyáját. Megvizsgálták, azt mondták szép egészséges és megkapta az első oltását is. Nagyon ügyes kisfiú volt, egy nyikkanás nélkül tűrt mindent…

Hát nagyvonalakban ez volt az első hetünk együtt. Első pillanattól kezdve szerelembe estünk a babával és imádjuk, még ha néha nem is egyszerű vele az élet. Bár első héten még az volt. :) Egyetlen negatívum akkor az alvás kérdés volt, mert rengetegszer fel kellett kelni hozzá, de minden felkelésnél kárpótolt a kis szeretetteljes tekintete. Életünk legjobb döntése volt, ez már akkor kiderült.

Íródott: 2019 december